„Békesség e háznak! És minden lakójának!”
Szerencsés Zsolt atya szerdán az iskolánkba látogatott és osztályteremről-osztályteremre járva megszentelte az iskolát és helyiségeit. A tanulók és a tanárok közös imádsággal erősítették meg hitüket és a Krisztusban való elköteleződést.
Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét. Adja meg nekünk, hogy lássuk kezdeményezését, a jeleket, amelyek által vezetni akar minket.
Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. századtól kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat (iskolánkban a tantermeket), valamint megáldja a benne lakókat, tanulókat pedagógusokat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják a naptári év dátumát és Krisztushoz való könyörgésünket: 20+C+M+B+21, amelynek jelentése: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).
Mi ennek az értelme? Miért nem elég csak mondjuk a nappaliban hinteni a szenteltvizet? Egyfelől persze, hogy elég lenne. Ám azzal, hogy ilyenkor végigjárjuk a házat, átélhetjük, hogy Isten szerető figyelme az otthon, vagy az iskola minden szegletére kiterjed, nem marad rejtve előtte semmi az életünkből, és a legelemibb szükségleteink is fontosak a számára. Ő betölti a családi hajlékot, az iskola helyiségeit (osztálytermek, foglalkoztatók, irodák, sportszobák…) Betölti közös életünket. Semmi sem idegen számára belőle. Hiszen emberré lett, egy lett közülünk!

Imával,
Baranya István
igazgató