Iskolánk 6.osztályos tanulói – Horváth Gál Ildikó tanárnő vezetésével – ünnepi műsort mutattak be az Aradi Hősökre emlékezve.

Október 6. – a nemzeti gyász napja.
Ma emlékezünk az aradi vértanúkra, akik életüket adták Magyarország szabadságáért.
Hősiességük örök példa arra, hogy a szabadság soha nem magától értetődő, hanem mindig ki kell állni érte.

„Emlékük legyen áldott, szellemük örök!”
1849. október 6.

„Utoljára – büntetésül kellett végignéznie társai kivégzését – Vécsey Károly került sorra. Az a Vécsey, akit családja se siratott; akinek apja azt üzente: örvend, hogy fiát kivégzik, megérdemli, miért merészelt a császár ellen lázadni; az a Vécsey, aki 1849 januárjában indulatosan összeszólalkozott Damjanichcsal, és emiatt hónapokig nem is köszöntek egymásnak. Gróf Vécsey Károly cs. kir. kamarás, dúsgazdag magyar főnemes, most odalépett hajdani katonabajtársa és haragosa: Damjanich János szerb születésű, bárdolatlan modorú, szegény és republikánus volt cs. kir. százados holttestéhez, letérdelt, és kezet csókolt a halottnak. Vécsey gróf ott térdel egy szerb katona holtteste előtt, és a kezét csókolja. Az annyi hősi gesztusban gazdag szabadságharc tragikusságában is magasztos pillanata ez. Vécsey jelképnek szánta kézcsókját, és az is maradt: egy magyar főnemes szövetkezett a halálban egy félparaszt szerb katonával.” (Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság!”)

Köszönjük a szívhez szóló műsort.
Isten áldja a Hősöket és drága emléküket.

Baranya István
igazgató