BOLDOG MESZLÉNYI ZOLTÁN LAJOS (1892-1951)
püspök, vértanú

„Csak azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik: hogy Istennek tetsző módon , szentül és őszintén, nem evilági értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmében élünk e világban”
(2Kor 1,12).

„Boldoggá avatásáért az eljárást Főegyházmegyénk indította meg. Vértanúságát XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án kelt határozatával állapította meg.”
Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek

Kezdetek és tanulmányok
1892. január 2-án Hatvanban született, öt testvére közül a másodikként. Édesapja tanító, majd Budapesten iskolaigazgató volt. Zoltán meleg és békés családi légkörben nevelkedett, amelyet mély katolikushit jellemzett.
A gimnáziumot Rimaszombatban, Budapesten, az utolsó két évet kisszeminaristaként Esztergomban végezte. Lelkesen és lelkiismeretesen tanult; kitűnő érettségi után, 1909-ben pártfogója, Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek – aki hamar felfigyelt az ifjú kivételes képességeire – Rómába küldte tanulni. Teológiai tanulmányainak nagy részét a Pontificum Collegium Germanicum et Hungaricum (Pápai Német–Magyar Kollégium) növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen végezte. Öt nyelven – olasz, francia, német, latin, ógörög – beszélt, három diplomát: filozófia, teológia, egyházjog, és filozófiai doktorátust szerzett. Az I. világháború miatt egy ideig Innsbruckban is tanult,
itt szentelte pappá 1915. október 28-án Franz Egger püspök.

Papsága
Magyarországra történő visszatérése után először Komáromba nevezték ki káplánnak, de püspöke, Csernoch János bíboros-hercegprímás már néhány hónap múltán Esztergomba hívta, ahol a prímási kancellárián bíztak rá egyre fontosabb feladatköröket: 1917-ben érseki levéltárossá és szertartóvá nevezte ki. Főpásztora bizalma töretlen volt iránta, 1926-ban hercegprímási és érseki titkár, majd 1931-ben a főkáptalan tagja, nógrádi és honti főesperes, később a káptalan helynöke lett. 1930 és 1936 között irodaigazgató volt; később a prímási birtokok jószágkormányzója, Híres volt nagyfokú szociális érzékenységéről, többek között a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve elnöke.

Püspöki kinevezés
XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937. október 28-án Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás Sinope címzetes püspökévé szentelte. Az új püspök jelmondatául ezt választotta: „Fidenter ac fideliter” – „Bizalommal és hűséggel”. Ettől fogva a mindenkori hercegprímás-esztergomi érsek segédpüspöke volt. Élete során jelentős egyházjogi tevékenységet végzett: könyveket írt és tanított is, többek között az egri Érseki Jogakadémián és a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán. Több egyházilag elismert mozgalmat támogatott, köztük a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségét, amelynek 1939 júliusától volt elnöke. Serédi Jusztinián 1945-ben bekövetkezett halála után Mindszenty József lett az új esztergomi bíboros, aki Meszlényi Zoltánt minden hivatalában megerősítette. Amikor az állambiztonsági szervek Mindszenty József bíboros-hercegprímást 1948. december 26- án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, az egyházmegye ügyeit Drahos János kanonok, esztergomi általános érseki helynök vette kézbe, azonban 1950-ben elhunyt.

Érseki helynök
Ezután Meszlényi Zoltán lett az esztergomi érseki helynök, mivel a káptalan nem volt hajlandó megválasztani az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst. Meszlényi helynöki székfoglalójában szinte ígéretet tesz: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen.”
Tudta, mire számíthat, mi vár rá, és félt is ettől, ennek tudatában tette le a segédpüspöki fogadalmát, és imádságos lelkülettel várta, hogy véres tanúságot tetessenek vele hite mellett. Szőrmebéléses télikabátját elajándékozta egy szegény paptársának, mondván: „Nekem már nem lesz szükségem rá.” Prédikációiból is kitűnt, hogy tudatosan készült a vértanúságra.

Bebörtönzése, fogva tartása
A kommunista hatalom nem tudta megbocsátani, hogy a káptalan nem az ő szándéka szerint választott helynököt, Rákosi Mátyás pártfőtitkár a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek minősítette. A megválasztása után 12 nappal, 1950. június 29-én elhurcolták esztergomi lakásáról az Államvédelmi Hatóság emberei. A kistarcsai internáló táborba került, ahol a többi rabtól szigorúan elkülönítve magánzárkában őrizték és kínozták – több szemtanú egybehangzó állítása szerint – télen éjjel-nappal nyitott ablaknál. Fájó lábaival mezítláb futtatták a téli hidegben. Az ÁVO igyekezett kijátszani őt Mindszenty ellen: rábeszéléssel, megfélemlítéssel és kínzással akarták megtörni, ám a hivatalos jelentés ezzel a mondattal zárul: „Meszlényinek nem kenyere a megalkuvás.” Ekkor döntöttek a likvidálásáról. Éppen az ÁVO bejegyzése igazolja egyenes és hősies jellemét. Szentbeszédei alapján egyértelmű, hogy az egyházhoz való rendíthetetlen hűsége, kiegyensúlyozott, nyugodt szolgálatkészsége mélységes Krisztus-hitéből fakadt. Tudatosan, a létező legmagasabb fokon teljesítette Istentől kapott küldetését, elutasítva a félmegoldásokat, az emberi gyengeségeket. Mindig az egyenes kiállás jellemezte, nem lehetett őt megfélemlíteni. Meszlényi Zoltán püspök ellen nem folyt semmiféle nyilvános per. Ítélet nélkül tartották fogva. Arra törekedett az állami elnyomó gépezet, hogy semmi hír ne kerüljön nyilvánosságra a letartóztatott püspök sorsáról. Eltüntették a letartóztatásával kapcsolatos dokumentációt is, ha egyáltalán voltak ilyenek.

Halála, vértanúsága, temetése
Halálának körülményeiről sem tudni semmi bizonyosat. Feltehetőleg az elszenvedett megpróbáltatások: kínzások, ütlegelések és az orvosi ellátás hiánya következtében, 1951. március 4-én – legalábbis ezt a dátumot jegyezték fel elrablói és kínzói – halt meg; a Mosonyi utcai kórházba már a halott főpásztort szállították. A rákoskeresztúri Új köztemető területén temették jeltelen sírba. Csak 1966. június 22-én kerülhetett sor földi maradványai exhumálására. Átszállították Esztergomba, és az esztergomi bazilika altemplomában helyezték csendben örök nyugalomra, a nagy nyilvánosság kizárásával, az egyházmegye vezetőségének, néhány papjának és kispapjának szűk körű részvételével.

Boldoggá avatása
Boldoggá avatási eljárását 2004-ben indították. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án jóváhagyta boldoggá avatását.

APOSTOLI LEVÉL

„Elfogadva testvérünk, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint sok más püspök testvérünk és számos hívő kérését, és miután megkértük a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának véleményét is, apostoli tekintélyünkkel megengedjük, hogy Isten Szolgája Meszlényi Zoltán Lajos vértanú püspököt, aki Isten Szolgájával, Mindszenty József bíborossal együttműködve, odaadóan és nagylelkűen végezte a lelkipásztori szolgálatát, és rövid időn belül, hitét megvallva életét áldozta Krisztusért, mától kezdve boldogként tiszteljék, és hogy ünnepét megtarthassák a jogban előírt helyeken és módon minden év március 4-én, mennyei születésének napján.

Kelt Rómában, Szent Péter székénél, az Úr 2009., pápaságunk ötödik évében

XVI. Benedek pápa”

Boldoggá avatás szertartása az esztergomi bazilikában
A szertartásra, melyet Erdő Péter, a római Szentegyház bíborosa, Magyarország prímása, az esztergom–budapesti érseki tartomány érsek-metropolitája, és Angelo Amato bíboros, érsek, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa végzett, 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában; ereklyéjét a Szent Adalbert mellékoltárban helyezték el.
Ünnepe: március 4.